2
Harminc évvel ezelőtt, 1981 március 5.-én halt meg
Gáli József író, műfordító.
in memoriam
Gáli József

Gyakran gondolok rá…

mikor zimankós téli utcán
arcomba vág a szél,
ha fázom, ha meleg
szobára vágyom.
Ha packát hagy a tollam
a silány papíron,
ha aggódom…

Rá gondolok.

Bár ma már nem gond
a lakbér,
magam főzöm a feketét
s sapkám is akad
nem is egy…
nyűtt kabátra már
gombot nem varrok.

De ha félek.,
még ma is
rá gondolok.

Néha, szinte hallom,
mint régen a
ködös pesti utcát róva,
mesét álmodva
mondja:
"…majd egyszer
ha minden jó lesz…"

De nem lett,
s kétlem, hogy
lesz-e,
derül-e még
egy békés hajnal
a Szabadsághegyre.

Kaskötő István
2006. február.
megtagadt múlt alámerült álmok kakofón jelen
a nap füstlepelbe öltözött
takarodót ciripelnek a tücskök
szutykos szél szimatol bénult fák között

valaki találja már fel azt a maroktelefont
melyből mozart-menüett árad
hadd bokázzon rá hegymenetben
ez a zűrös huszonegyedik század

kipp-kopp kopp-kipp tűsarkok verik ma a  bárgyú ritmust
éljen a tánc ez a globális
demokratának retusált diktátorok
lejtik az élen globális a lánc is

szabadságától csaknem összeroskadsz lépést ne véts
basszust kontráz a tökös tőke
ha  jól rakod a lábad s hajlékony a
hátad  bódult maradhatsz mindörökre

jó lenne holnap éhesen a szépre pattanni ki
az ágyból ablakunk kitárva
csak zuhogjon be rajta a friss tavasz
meg mozart mágikus harmóniája

Rózsa András
mozart mágus muzsikája
Bányai Tamás
Az út vége
Jócskán besötétedett már, mire felnyitotta szemét. Álmosan tekintett ki a kocsi ablakán, s abból a kevésből, amit látott a környező feketeségből, úgy ítélte, még mindig a kietlen vidéken haladnak. Kaktuszok és kígyók között. Megborzongott, mert felötlött benne, mennyire írtózik a kígyóktól.
Oldalvást fordulva Gyulára nézett.
Micsoda név! Furcsán hangzik, s még kiejteni is lehetetlen. Csak a férfi jelenlétében tudta azonosítani ezt a nevet tulajdonosával. Egyébként csak egy furcsa szó volt, amely egy különleges, nehezen elképzelhető világot takart. Számára idegen világot.
Megfájdult a feje. Talán a hirtelen ébredéstől, talán attól, hogy rosszat álmodott. A hangszórókból halkan áradó komolyzene idegesítette, mint kutyákat a fájdalmas vonyításra késztető magas hangok.
- Djula!
A megszólított férfi fiatal volt – Phyllis pontosan tudta korát – mindössze harminc éves, most mégis jóval öregebbnek látszott. Megviselt arc, karikás szemek, véreres szemgolyó.
                                                                        tovább>>>
Beszorulni puha rétegek közé
Beleveszni egy párna veszedelmébe a takaróba
mely altat és bezárul
csak az idő zökkenéstelen
jól olajozott áramlásában görögni
hemperegni és felbukni féltő felületek között
mint véletlen tartalom megtűrt verdesés
ráhagyatkozni folyton
e süppedős berendezkedésre melynek köre oly szűk ölelő
s mégis közömbös mint a végtelen
Bárdos László
Fogoly
Szememből könnyű-könnyek,
A mélyből nehéz sóhaj,
S valami óhaj-féle,
Hagyjatok békén végre
Régi félbemaradt történetek,
Megbántások, felpiszkált sebek.
Túl kellene már lépni
Lekopott járda-sarkokon,
Otthagyni lábnyomom,
De semmi mást,
Mert amíg lelkem mindig kiássa
Egy rosszul megélt tettemet,
Mit valaki rég elfeledett,
Vagy tán másképp élte meg,
Haladnom kellene;  az óra ketyeg!
Elásni lerágott csontokat,
Elhagyni beton-csonkokat
Falak tövénél, szöges drótnál,
S ha lelkem szabadon kószál,
Majd lesz erőm, sóhajtalan,
Mosollyal minden adva van,
Ne vonszoljam hát magam,
E vásáron, mindennek ára van.
S én már mindenért megfizettem,
Senki sem áll talpra helyettem,
Hát fel a fejjel, így kicsivel
Nagyobb vagyok összeroskadt
Magamnál,
Óra indul, szép napom vár,
Randevúzzunk a szép-halomnál,
Kalapom dobjam fel a szélbe,
Tág-térben nézve a fénybe,
Szemem nem kell, hogy összehúzzam
Süssön be rajta a napfény,
Verődjön vissza mosolyban,
De jó, hogy ezt választottam,
     - bár indultam volna korábban!
Bodó Csiba Gizella
Túl kellene már lépni
Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.
Összes ajtómat kitárom,
torlasz teljesebb nem lehet,
átütik falát gyermekek,
angyalok és buldózerek.

Összes ajtómat kitárom,
és szabad az út befelé:
utolsó ajtó kilincse
tékozlásé vagy Istené –
Kaiser László
Összes ajtómat kitárom
Magasban fenn suhan a gép,
alattunk felhő - sivatag -
lenge árnyak, köd testű nép,
oázisok, bíbor tavak.
- A föld már úgysem lelkesít,
szálljunk le itt !
Szálljunk le itt.

Nincs itt tévé, sem rádió,
sem Távol,  sem Közel - Kelet -
csak fény, csak felhő dáridó,
itt megnyergelném a szelet.
- A föld már úgysem lelkesít,
szálljunk le itt !
Szálljunk le itt.

Felettünk tágas horizont,
az ég áttetsző paraván -
és körmenetben jár amott
egy titokzatos karaván.
- A föld már úgysem lelkesít,
Szálljunk le itt !
szálljunk le itt.

Már lefele suhan a gép,
látom a Földnek fényeit,
már ujjongok - micsoda szép !
s feledem véres bűneit...
- Élni, te drága Földgolyó,
itt volna jó,
itt volna jó.
G. Ferenczy Hanna
REPÜLŐN
A sodró, zöldes víz fölött a pára
aranyszínűnek tűnt a szirt felett.
Egy szép boszorka hullámzó hajára 
− a Heine-versre emlékeztetett.

A Rajna zúgott, úgy, mint rég a versben,
esőfüggönybe öltözött a táj,
a sziklacsúcson − velünk átellenben
a nap lement, és eltűnt Loreley.

Helyén a turisták vacogva várták,
hogy a túlpartra visszatérjenek,
vakuk villantak sorba, és bezárták
színes fotókba az emlékeket. 

Nyirkos hideg rakódott rá a rendre.
Az utcákon sehol se volt szemét.
A jólétben mindenki elfeledte
a vízi tündér régi énekét.
Bittner János
A SZIKLA
Lombrágó- elvben-négy egyetemre és négy főiskolára járt. Gyűjteményében szerepelt az Ocford Open Business School CMS tagozata, de egy norvég távoktató egyetem humánmenedzsment diplomája is. Filozófiából doktorált Almási Miklós akadémikusnál, az egyetem felvételi költségét - az egyetem történetében - Eötvös Loránd Tudományegyetem - feledékenységében megspórolta. Üzleti pályafutása korán indult, hat éves korában kezdett üres üvegeket gyűjteni a ceglédi strandon, ahol a békés fürdőzők, még az olajárrobbanás előtt, azokat hanyagul otthagyták jódolgukban.. No, ja, akkor még egy forint volt a lángos. Később, úgy hétéves korában kartell, de legalább konzorcium járt a fejében, mert egy év sem telt le, már nyolc alkalmazottja, mind állami gondozott, gyűjtötte a számára az üres üvegeket órabérben. Kilenc éves korában már tudta, hogy nem szükséges a Harvardra járnia, de annyi pénzt muszáj gyűjtenie, hogy a Harvard legjobb ügyvédét megfizethesse. Professzor úrnak hívták 10 éves korában hívei. 13 éves korában tartóztatták le először Szerbiában, tiltott határátlépés volt a vád. Másfél óra alatt szabadult, mert élethűen idézte franciául az Egyetemes és Polgári Jogok idevágó Nyilatkozatát. Azért gyorsan nagykorúsították, hogy a kádári rendszer rátehesse a „reff-„et.
                                                                        tovább>>>
Kerekes Tamás
Kráter
Csend van. Hideg februári éj.
A semmiből finom elegy kél,
s indul útjára gomolyogva,
a fagyos tájat beborítva.
Szél nincs. Minden mozdulatlan,
a semmi sodorja irdatlan
nagy gomolyagban, a semmi
hajtja, viszi, hangját nem hallani.
Egyre nő a gomolygó fal,
a sűrű fátyol elrejt, takar.
Fetykó Judit
Köd

Borús az ég, kopár az utca,
a hólét a föld már beitta.
Ünnepek után üres zsebbel
kóvályog néhány sápadt ember.

Fejük felett bús fellegek.
Sorsukról mások döntenek.
Tavaszt várnak, s vágyuk csak ennyi:
Idén már meg ne fagyjon senki!

Kamarás Klára
Tél közepén
CSONT KÍVÁN, CSONT! MÁR HÚSOMAT LERÁGJA
csontig, miként eszmét az értelem,
míg fölsejlik sárgán a félelem,
és lerántja rejtő lakát az ágyra.
Mért kívánod újra homok-anyácska
ölbe vonni kisajtolt életem?
Nem dicsőségem vagy, de szégyenem:
verstől, szívtől vonzol a pusztulásba.
Hagyj el! Fátylából vetkezik a tócsa,
zöldet okád az ittas április;
hó zúg, suhog önnönmagán torozva;
feledj, ki tudod, hogy feléd mi visz!
Virág emlékezzen húsod ízére.
Virágon jár a kedves könnyű lépte.

                                  1968.

Nógrádi Gábor
Némán, miként nagy álmok tanúja a hold;
alig él itt virág a világ elpakol;
későn rebbensz már, tetted vádlón jósol:

életed – hazug menny! vagy a dörgő pokol!
Szerelmek fölött nem rózsaág bókol;
"szentimentális" szél ipari gázt sodor:

csavar orrot, belet s míg tüdőm lélegez,
bomló agyam üvölt és elgondolkodom:
mint Neander-völgyi, kinek a képére
kiült véletlen az értelem végzete:

téboly! s büszkén lettünk tékozló észlények!
Hogy mindezektől örök-messze szállok,
keresem kicsiny Otthonomat régen, mert
megfásultan már, megnyugvásra vágyom;
az álmok zöld és néma völgyét járom.
Sárközi László
Civilizáció
A főszakács befejezte a másnapi étlap javaslatát. Becsukta naplóját, várt egy ideig, még nem ment vissza a konyhába. A tulajdonos rágyújtott egy vastag szivarra. Tudta, hogy még nem végeztek. Úgy tette föl a kérdést, mintha nem tudná, miről lesz szó.
- Van még valami?
- Igen - válaszolta a főszakács. – Lenne egy kérdésem. Mit csinálunk Henrikkel? Valamit csinálni kellene vele.
A tulajdonos nagyot szívott a szivarból. Tudta, hogy Henrikről lesz szó. Napok óta róla sugdolóztak a szakácsok, meg a pincérek. Fogalma sem volt, hogy mit tegyenek vele. Szerette Henriket. Tíz év óta dolgozott nála, hosszú éveken keresztül, a legjobb munkaerőnek bizonyult. Elismerte, hogy a helyzet most egy kicsit megváltozott, hogy a főszakácsnak igaza van, és hogy dűlőre kellene vinni a dolgot. De hogyan?
                                                                         tovább>>>

Pintér László
Viharban
és újra írni rendületlen,
benne élni a lendületben,
kimondani és remélni,
az álmainkhoz visszatérni !

Órát, perceket megragadni,
változni, s önmagunk maradni,
bőrünkbe vésni a jelet,
mondani azt is, mit nem lehet !

Szavakból szülni új világot,
feloldani az ősi átkot,
Bábelt idéző őrületben
maradni  tisztán, s rendületlen.


Koosan Ildikó
Rendületlen...
A nap sugarai szikrázva pattantak vissza a frissen hullott hóról és a fák ágain ugrándozva kergetőztek, mint afféle tavaszi részegségre ébredt fenyőrigók. Vagy cinegék? – gondolkodott el az ablak előtt állva Baranyai, az író. – Igen, ezek a kis sárga hasú tollgombócok, amelyek az ablakpárkányon csipegetik a kiszórt szemet. Durci, a jóllakott tigrisbundás, lusta járású – mit járású?  vonulású – házi kedvenc meg ott lapul a belső párkányon a meleg radiátor fölött, és izgalomtól remegő szájjal, nyafogva figyeli őket, és úgy tesz, mintha bármikor átnyúlhatna értük az üvegen. Mintha csupán az ő akaratán múlna a létük vagy nemlétük. Igen ám, de valamennyien tudják, hogy az üveg bár átlátszó, mégsem átjárható. Félni ugyan nem kell, de az óvatosság sose árt… A cinege rárepül a kitett tálra, felcsippenti a szemet, aztán átlibben az ablak előtti hatalmas fenyő biztonságot adó vékonyka ágára, s onnét ad hálát a gondoskodásért hangos csiviteléssel. A macska meg eljátsza a félelmetes fenevadat remegő állkapoccsal, vinnyogva,                                                                                                                                                       tovább>>>
T. Ágoston László
A macska, meg a cinege
Álmodtam egy új világot,
amelyet maga alá gyűrt a tél.
Az alföldi poros puszta magányok
tavasza, a semminek végtelenébe néz!


Végh Sándor
A korszak
Néztem a szomszédom tegnap,
közel volt hozzám egészen,
- bigott szerénysége meghat,
napjait éli merészen.

Hogyan is tehetne másképp,
elbukik, ha kicsit lazít.
régiek nyomába más lép,
s mindent utánuk igazít,

és lehet, hogy beleroppan,
de terheit le nem teszi.
Távolodik egyre jobban,
lépteim észre sem veszi.

Kezében évek aprója,
számolgatja, mire telik
közben az utcákat rója,
míg lábáról le nem esik.
Ligeti Éva
Évek aprója


                           „Zöld erdő harmatját,
                          Piros csizmám nyomát
                          Hóval lepi be a tél."

Zöld erdő harmatában
gázolt a ló alattam...
Édes Hazám, ki bűne,
hogy Benned nem maradtam?

Havas táj vicsorít rám,
bújdosni kell halálra.
Bércek szaggatta kendő
Magyarország határa.

Ki int vele? Ki intne?
Talán ha nem husánggal...
Füttyömre nem felel már
lóhorkanás, madárdal.

Zöld erdő harmatává
hívesül verítékem.
Piros csizmám nyomából
toportyán nyalja vérem.

Baka István
Változatok egy kuruc dalra
Fáradt vagyok, bedőlök az ágyba,
alvás előtt még belenézek
a háború-körkapcsolásba,
nehogy alulinformált legyek.

Az asszony nem szól rám, a
gyerek sem üvölt, mintha
tudná, hogy világhelyzet van
végre, és jár az a kis pihenés.

Azt mondják, már a szomszédban
is lőnek. És azt is mondják, elkez-
dődött a le. És hogy a szomszéd már
ki is ennek ürügyén a fél rokonságot.

Nem tudom, igaz-e az, amit az em-
berek beszélnek. Én csak nézem
a tévén a fényeket, és élvezem,
hogy a bombázóknak gyönyörű a teste.

Petőcz András
HÁBORÚ KÖRKAPCSOLÁSBAN
Eljön majd a nap,
mikor senki nem köszön,
nézed, ahogy feléd
kocog a közöny,
lehorgasztott fejjel,
kábán közelít,
majdnem beléd botlik,
rád sem hederít…

Most meg szelíd visszhang
koppan köveken,
elhal öled tompa zsibogása,
lárma veri fel az éjszakát,
– szavát nem fogja fel ember –
csiklandozó illattenger,
verejtékszag, visszafojtott
félelem ölel -
Összegömbölyödsz.

Felnyögsz, leguggolnak
magas háztetők,
felhők hemperegnek porban,
sorban kiég minden gyertya,
fejfa felett denevér visít,
irigy hangok kiabálnak,
ott lenn sápadt árnyak várnak,
s bár fenn a padon vágy simult köréd,
már nem köszönnek,
– elnyelt a sötét.

Péter Erika
Most és halálod óráján…
A bánaton alszom, mint a holt,
mondta, és a hangja elcsuklott,
a szája kiürült, tátva volt,
szívébe lehetett látni ott.
A függöny, akár egy vasutas,
a széllel libbenve szalutált,
a Hold mutatta fent az utat,
de ő csak nézett a Nap után.
S átnézett rajtam is, a tükröt
héjával lassan letakartam,
a bánatán alszom, és ülök
háttal egy suhanó vonatban.
Ódor György
Utazás
Kő-Szabó Imre
Péntek este
   A Baross utca és a Körút sarkán, egy presszóban találkoztak ezen a késő őszi délutánon. A két testvér, pénteki napon - lévén hétvége - meg a munka is befejeződött, itt adott találkát egymásnak. Ezt egy kis beszélgetésnek szánták, meg annak, hogy a spontán jövő gondolatokat, a kiszáradás ellen, sörrel öntözzék meg. Sok sörrel! Zsadár Miklós és öccse, Zsadár Feri ezt olyan „idő agyonütésnek” mondta mindig, ha már jobb nincs, ebben a magányos, albérletes világban. Legalább a hangulatuk, életkedvük legyen egy kicsit jobb
                                                                          tovább>>>
Andrassew Iván
Firkák
Hűs kis szellőkkel
egy fűz árnya a falra
firkál álmokat.

Click here to add text.
Következő oldal>>>
Bernáth Aurél: Teraszon
Bernáth Aurél: Tóparti út.
"A legjobb szer ahhoz, hogy ne gondolj nyomorúságodra - a munka."
Beethoven