Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
Jön... Feltéve ha... Bővebb információ itt. Kattints.
2011. február 20.
X. évfolyam 2. szám.
Könyvajánló

Kaskötő Istvánnak

A Társadalom? Különös, furcsa lény!
Ijesztő múltja forog nagy-nagy szemén,
de feltolongó önérdek sejtjei
csak nem akarják múltjuk megérteni.
Tömérdek sejtje érdek-bilincsben egy,
s az értőnek egyre értelmetlenebb:
más test-sejtekre célzón fegyvert emel...
Közös test-haza? Épp azt pusztítja el!

Forog a szem, és jelen dícsér halott
volt-öldöklőket. Mérgező maszlagot
szór a hatalom nyeglén, és mennyi zug
mélyéből ömlik, árad ki szó, hazug,
embersejt hajlong, sunyít, letérdepel,
szolgál oly eszmét, mely ördögnek se kell!
(Az Ördög -  bukott angyalként  -  tudja jól:
túlzásokkal mily veszélyes a pokol,
még akkor is, ha sok-sok álszent terem,
és lelket hirdet, de tesz  -  lélektelen!)

Beteg Testet a Kór földig lerontja,
s az rosszul választ. Mindenütt csak szolga,
s Költő sehol sincs, akinek Egésze,
intő igaza a szemekbe nézne:
"Jót, s jól!" Mondd, miért játszod, hogy nem érted,
sok-sok embersejt, éppen azt, mi lényeg?
Öntelt károgás. Ferde kőkeresztek.
Súlyuk lehúzza azt a nagy-nagy Testet.

Test, múlt, szemeken ijesztően forgó
szemforgatás, és pusztító parancsszó,
homály-ima, hályogos hártyablak!
Kis semmi-sejt érzi nagy birodalmad,
a végtelen rosszat el nem fogadja,
de ettől múlt nem fordul boldogabbra.
Kis semmi-sejt: egy könnycsepp az imája,
molekulák szikrás vágy-csillagálma,
s bár kényszerből része rossz végtelennek,
csak a Jónak vall hiába-szerelmet,
s a Kórt átkozza, mely a Testet rázza,
s feszíti rá keresztes valóságra,
míg láz-bajokban jelen, jövő búja,
fekélyes lelkek szennye, háborúja...

Remélhető: sejtek, melyek még épek
agyban, szívben, egyszer zászlós meséket
megérnek majd, s beteg, halódó Testet
gyógyító tavasz életre melenget?

Rejtélyt a csend átad mozgó anyagnak:
Test-kór marad, a sejtek múltba halnak.
Miért marad? A gyógyír ismert régen,
egyesíthet sejteket az Egészben...
Kis semmi-sejt, könnycseppes csillagoltár...
Kis semmi-sejt! Nem is a Testben voltál,
csak kiszakadtan, magány-tavaszégen
a Testnek gyógyírt kereső mesében,
zászlós mesében, piros tükrű szélben,

s bár szívközelben,  -  mindig Messzeségben?!

(2011)


Lelkes Miklós
A társadalom
CHOPIN
1. Zongoraverseny
Budapest Symphony Orchestra
Székely István zongora.
Bernáth Aurél: Balatoni táj
(részlet)

Ezen a télen is gyakorta gondolok rá, hát
szilaj keleti szelekkel arcbőrt kipirosító
fagyok érkeznek, velük üzen, vagy
fölkerekedve ő maga robog ide megint,
az utakon vidáman csuszkurálva,
hóbatyukkal, jégvirággal az ablakon.
Ifjú, varázslatos, mint rég, szépségéből mit sem
vesztett azóta, hogy elszerette tőlem a tundra,
vagy hagytam, az örök fagy hitvese legyen.
Alacsonyan hunyorog a nap, megcsillan a bőre,
hajfonata lágy kupacokban dagadó
keblére leomlik. Tele van vele a világ és
nem tud betelni, – puritán bájával a télnek.
Micsoda íz, ahogy számba keveredik a teste!
Körbeölel és lecsókolja rólam álnok nyaram
égette sebeim. Oly hűs, vigasztaló az érintés!
Megbocsátott már. Elmaradt érkezésem okát
belátta, s maga jövöget. Boldog!
Őszinte, hű szíve otthonra talált
a méteres havak véget nem érő birodalmában.



Lehoczki Károly
Elgurult gyöngyök
A haldokló sárkány nem fú már tüzet.
Az éjszakában nem pattog szikraüzenet.
Nem száll párafelhő, kénes lehelet.

Vedlik a festék, mint a pikkelyes régi bőr.
A hajdan büszke páncél korhad csendesen.
Alkatrészt pakol a sunyi biztonsági őr.

Fáradt olaj szagát viszi a déli szél.
Hallgat a megafon, többé nem beszél.
"Arccal a vasútnak", búcsúként megállok.

Már nem szitkozódom, nem is kiabálok.

Kajuk Gyula
Holtvágányon
"...az igazat mondd, ne csak a valódit" JA


visszamegyek atyám házába
hol csillag-csődörök rúgják szét az éjszaka
csöndjét ha patáik sarat vágnak arcomba
megtörlöm magam a hajnal gyolcsfehér ingével
értem kiált a kanász szilveszter éjjelén
értem zeng a kórus fent a toronyban
engem várnak a juharfák az út két szélén
engem köszönt boldog ugatással kutyánk
miért ne mennék haza feslett álmaim majd
anyám összevarrja a megbocsátás fonalával
felém fordítják arcukat kertünk napraforgói
értem kárálnak tyúkjaink az ólban
értem röfög disznónk
majd megvakarom fültövét
s elnyúlik lustán lábaim előtt
visszamegyek atyám házába
hol esténként tornácon ül a hold
s behallatszik szobámba a tücskök
ciripelése fáradt vagyok nincs erőm
a kóborlásra visszahívnak a déli
harangkondulások csörren a tányérban
a kanál atyám áll a kapuban
és asztalhoz hív mint régen

Ketykó István
A tékozló fiú monológja
A főútvonaltól gödrös, egyenetlen út vezetett a faházig. A gépkocsik száraz nyári napokon fölverték a port, záporok után pedig besározódtak, s néhol akkora gödrökbe zöttyentek bele a kerekek, hogy istenkísértésnek látszott továbbmenni.
Mégis, a faházból kialakított kisvendéglő állandóan zsúfolt volt. Nemcsak a tó felől gördültek el ide szívesen a nyaralók, hanem még távolabbról is. Sokan a városból is el-eljártak a vendéglőbe szombat-vasárnaponként, hiszen jó konyhájáról és olcsó árairól volt híres a Vidorka. A legdrágább étel az árlapon – a rántott libamáj vegyes körettel – sem kóstált többet hetven forintnál, kétszázból pedig jóllakhatott akár ez háromtagú család is.

                                                                        tovább>>>

Köves József
Manyika lázadása
Kényszerű magány… Pink Floydba zárva.
Add meg, Uram, hogy megtehessem
a lehetetlent, s tedd lehetségessé, hogy
szeressem magam az ő szeretetében,
megpihenhessek tenyere fészkében.
Világa határait ne védje sorompó,
lelkében kicsinyke mag lehessek, s a hó
ne temesse be szép szívét soha,
Uram, engedd, hogy lehessek asszonya,
nászunktól pusztuljon a gonosz,
s világra szülessen a Jó.

Millei Ilona
Fohász
vigasztalan mikor voltam
csak hallgattam, szót se szóltam,
a templom tornyát néztem
borongós, esős időben
s az ablaknak üvegében
az istent is látni véltem;

két légypiszok közt, vízcsepp foltja
nem is ő, csak olyasmi forma
kábultan, csak meredtem egyre
belenéztem a végtelenbe
bár annyiszor kedvem szegte
titkom nem lelelem benne;

s a torony nagy sárgán, ázott
szemem szinte mit se látott
a várost csak körbe-körbe
bevakolt téglák völgye
lombsátrak porfedte zöldje
(édesanyám, vegyél még ölbe);

és háztetők és súlyos falak
járdák, felhős égbolt alatt
bilincsek, s testembe zárván,
vad lázakkal söprő járvány
és hamuszín ködöket látván
ültem, csak bámultam némán.



Csiki András
vigasztalan mikor voltam…
Amikor nem lesz több esküvői menet,
s nem születnek jövőt éneklő gyerekek,
s tanító, pap sem jön öreg falutokba
dobhatod harangod feneketlen kútba.

Ott szeretnék végre igazi jel lenni,
messzire hallatszó hangokkal hirdetni
születést, esküvőt, misére hívó szót,
kongatni az időt, imára szólítót.

Elszállna a hangom túl a határokon,
minden zugba ahol él még lelki rokon,
s érti még értelmét, mikor valahonnan,
bús harangszót hall, hogy várják magyar honban.

Mint ereklye előtt,  tisztelettel állnak,
őrzik nemzedékek a vén  haranglábat,
amelynek dallamát a múlt rég ellopta,
de hangjának örök értelmét meghagyta.   

Németh Tibor
Hangom a haragszó
Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.
Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.
Mi hát – mi egybetart – lánc?
Talán szeretsz. Tán csak kívánsz.
Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.
Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény – a vér, a köd.

Baranyi Ferenc
Egyszer majd minden összeköt
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

"Figyelj! Ma van a holnap,
amitől tegnap annyira féltél."
                                          Dr. Popper Péter
Bernáth Aurél
festőművész
Click here to add text.
Következő oldal>>>
Tartalom
1. oldal
próza, versek
Baranyi Ferenc:
Egyszer majd minden összeköt
Csiki András:
vigasztalan mikor voltam…
Kajuk Gyula: Holtvágányon
Ketykó István:
A tékozló fiú monológja
Köves József: Manyika lázadása
Lehoczki Károly:
Elgurult gyöngyök
Millei Ilona: Fohász
Németh Tibor:
Hangom a haragszó

2. oldal
próza, versek
Andrassew Iván: Firkák
Baka István:
Változatok egy kuruc dalra
Bányai Tamás: Az út vége
Bárdos László: Fogoly
Bittner János: A szikla
Bodó Csiba Gizella:
Túl kellene már lépni
Fetykó Judit: Köd
G. Ferenczy Hanna: Repülőn
Kaiser László:
Összes ajtómat kitárom
Kamarás Klára: Tél közepén:
Kaskötő István:
in memoriam, Gáli József
Kerekes Tamás: Kráter
Koosan Ildikó: Rendületlen
Kő-Szabó Imre: Péntek este
Ligeti Éva: Évek aprója
Nógrádi Gábor: Csont kíván,
Ódor György: Utazás
Péter Erika:
Most és halálod óráján…
Petőcz András:
Háború körkapcsolásban
Pintér László: Viharban
Rózsa András:
mozart mágus muzsikája
Sárközi László: Civilizáció
T. Ágoston László:
A macska, meg a cinege
Végh Sándor: A korszak


3. oldal
elfeledettek
4. oldal
klasszikusaink
Weöres Sándor
versek
5. oldal
gondolatok
Zsolt Béla:
Ars scribendi
Nagy Zoltán
versek

AAndai György: 

Polgári történetek

Útikalauz a félmúltba

JÖN! JÖN! JÖN!

Jön... Feltéve ha... Bővebb információ itt! Kattints.
Jön... Feltéve ha... Bővebb információ itt! Kattints.Jön... Feltéve ha... Bővebb információ itt! Kattints.Jön... Feltéve ha... Bővebb információ itt! Kattints.
Jön... Feltéve ha... Bővebb információ itt! Kattints.
Olvasótáborunk gyarapodását örömmel fogadjuk, még akkor is ha azok a Tartalomfelügyeleti Főosztály tagjaiból adódnak és hivatalból kényszerűlnek verset olvasni. Egy kis kultúra senkinek sem árt.